Vízilabdázással és gitározással varázsolja el a magyar játékos a spanyol közönséget

Magyarok külföldön 2: Szirányi Balázs

2012. December 28., Péntek 09:34 - Nagy-Pál Tamás

Vízilabdázással és gitározással varázsolja el a magyar játékos a spanyol közönséget
Szirányi Balázs neve talán nem mindenkinek ismerős itthon, pedig egy nagyon is sikeres magyar vízilabdázóról van szó, aki már jó ideje Barcelonában játszik, Londonban pedig a spanyol válogatottat erősítette az olimpián. A 29 éves centerrel beszélgettünk a múltról, a Spanyolországban eltöltött évekről, a gitározásról és természetesen a honvágyról is.

- Beszélgessünk picit a kezdetekről. Hol kezdtél el vízilabdázni?

- A vízilabdát 7 évesen kezdtem a Sportligeti Uszoda SE-ben. Ekkor már egy éve úsztam, de úgy éreztem: kell egy labda, hogy hosszútávon foglalkozzak a sport gondolatával.

- Mindig csak a víz?

- Általános iskolában kézilabdáztam egy kicsit, amit nagyon szerettem és nyilván a vízben szerzett tapasztalatokat is tudtam valamennyire kamatoztatni. Ennek ellenére nem tűnt úgy, hogy túl nagy jövőm lehetne kézisként.

- Volt akkoriban példaképed, akinek a nyomdokaiba szerettél volna lépni?

- Nem tudnék egy példaképet kiemelni gyakorlatilag semelyik szakaszából az életemnek. Tiszteltem azokat, akik kiemelkedőt értek el a saját területükön, nyilván különös tekintettel a sportolókra, de sosem volt egy olyan ember, akinek a lépteit követni próbáltam volna.

- Meddig jutottál el itthon?

- Inkább utánpótlásban értünk el sok mindent: megnyertük a Komjádi kupát, a serdülő-bajnokságot. A felnőtt mezőnyben is sikerült bajnokságot nyernünk a Fradival, bár ez aligha volt az én érdemem; 16 évesen inkább csak szemlélője voltam az eseményeknek.

- Ezek után kerültél ki Spanyolországba, alig 20 évesen. Nem féltél belevágni a nagy kalandba?

- Amikor meghoztam a döntésemet, hogy kijövök, nem mértem fel igazán jól, hogy mennyire lesz nehéz az átállás, így nem is tartottam különösebben a dologtól.

- Végül nehéz volt?

- Itt jöttem rá, hogy kicsivel nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint gondoltam, így az elején voltak nehézségeim. Később lassan, ahogy a nyelvet is egyre jobban megtanultam, kezdtem beleilleszkedni az itteni életvitelbe.

- Milyen különbségeket kellett megszoknod?

- Nehéz egy dolgot kiemelni különbségként, de talán az itteni emberek optimizmusa az, amit a legjobban érzékelek - illetve a hiányát otthon.
Magyarországon teljesen hétköznapi dolog a kenyér árának emelkedéséről panaszkodni, míg az itteniek is sokszor nagyon nehezen jutnak el a hónap végére, de sokkal jobb hozzáállással kezelik a helyzetet.

- Hol élsz egyébként?

- Családom Katalóniában nincs, így egy olyan lakásban lakom, amit a klub talált nekem. Így autóra sincs szükségem, mivel tíz percre lakom az uszodától. Barcelonában egyébként is rémálom a parkolás, összességében még úgy is megéri autó nélkül közlekedni, ha taxizom, mert szinte mindent megkapok a közelben.

- És mivel töltöd a szabadidődet?

- Főzni szoktam, több-kevesebb sikerrel. Olvasok, illetve az utóbbi nagyjából 3 évben került egyre jobban előtérbe az új szenvedély: a gitár. Olyannyira szórakoztat a dolog, hogy már jó ideje indokolatlan mennyiségű hangszer van nálam otthon, és igyekszem minél több órára járni. Sőt párszor már élőben is felléptem.

Forrás: vlv.hu

(Fotó: vlv.hu)

 

 

- Egészestés nagykoncert?

- Azért nem. Az egyik barcelonai hotel jazzklubjának a programigazgatója a gitártanárom. Az ő ösztönzésére egy párszor felmentem a színpadra, és eljátszottam a közösen gyakorolt számokat. Hatalmas élmény volt profi zenészekkel a hátam mögött élő közönségnek játszani. Kicsit hasonló érzés, mint tizenévesen először tv-s meccsen vízbe ugrani, azzal a különbséggel, hogy a színpadon azonnal látod az emberek reakcióit.

- Tudsz valami nagyobb slágert is esetleg?

- Egy párat igen, bár a "nagy sláger" kifejezés nem feltétlenül takar a gitár szempontjából izgalmas kihívást. Leginkább Eric Clapton illetve Marc Knopfler slágerei azok, amiket ki tudnék emelni, nyilván köztük sok régi klasszikussal, mint a Layla vagy a Sultans of swing és rengeteg kevésbé ismert számmal, mint a Bad love és Lady writer.

- A zene iránti érdeklődésen kívül mit gondolsz, miben változtál még meg kinnléted alatt?

- Itt élek lassan már 9 éve, úgyhogy szeretném azt hinni: érettebb, felelősségteljesebb lettem az ittlétem alatt. Amit nehéz megmondani az az, hogy mennyire lennék más ember ma, ha otthon maradok. Erre nyilván nem fogunk választ kapni, de jól érzem magam a bőrömben.

- Térjünk vissza a vízilabdához. Te is kinn voltál Londonban. Honnan jött az ötlet, hogy spanyol válogatott légy?

- Nem tudom pontosan, hogy mi játszódhatott le a spanyol szövetségi kapitány fejében, amikor az eszébe jutottam, nem az én kezdeményezésemre indult el a folyamat. Szóbeszéd szinten majdnem egy éve a levegőben volt a dolog, amikor megkerestek, de így is egy hosszabb gondolkodási idő után bólintottam rá az ajánlatra.

- Itthon a felnőtt válogatottnál nem merült fel a neved?

- Csak keretedzésre hívtak, játszani nem. Hozzájárult a dologhoz az is, hogy én viszonylag fiatalon jöttem ki, és ezzel kicsit úgymond "lekerültem a térképről".

- Milyen érzés volt a magyar nemzeti csapat ellen medencébe ugrani?

- Az első alkalommal elég furcsa volt a magyar válogatott ellen játszani, de szerencsére ez nem egy tétmeccsen történt, így különösebb probléma nélkül túllendültem a kezdeti megszeppentségen.

- Egyébként mekkora népszerűsége van Spanyolországban a vízilabdának?

- Sajnos nem akkora, mint otthon. Manuel Estiarte például ismertebb a Barcelona külkapcsolati felelőseként, mint olimpiai bajnokként, minden idők egyik legjobb játékosaként. Sokan nem is tudják róla hogy vízilabdázott...

- Másban viszont hasonlít a két ország: gazdasági szempontból nem éppen a legjobb időszakukat élik. Te ebből mit érzékelsz?

- A gazdasági válságot egyre inkább a saját bőrünkön is kezdjük érezni, azon kívül, hogy körülöttünk már régóta egyértelmű, hogy nem rózsás a helyzet. Sorra omlanak össze a nagyobb klubok is, többen bejelentették, hogy jövőre amatőr szinten kívánnak csak részt venni a sportéletben, a szövetség is anyagi megszorításokról beszél.

- És Te hogy érzed? Maradsz ott végleg?

- Egyáltalán nem végleges az ittlétem, és nagyon hiányzik Magyarország. Remélem, úgy alakul, hogy végül hazakerülök, de nem zárkózom el teljesen a letelepedés gondolatától sem.

Forrás: Totalsport.hu

 

Impresszum | Kapcsolat | Adatvédelem

Az F.M.P. illusztrációit, sajtóanyagait tilos a szerző, illetve az F.M.P. írásbeli engedélye nélküli részben, vagy egészben közölni.
Az F.M.P. a weboldalain megjelenő linkek tartalmáért nem vállal semmilyen felelősséget!

Expedició Sport007 Felix Promotion KPO Az év sportolója

© 2017 totalsport.hu

Ezt olvasta már?

Babos Tímea már Sencsenben várja a rajtotBabos Tímea már Sencsenben várja a rajtot